„Jó néhány éve New Yorkban egy nehezen kiejthető nevű taxisofőrrel hozott össze a sors, akiről kiderült, hogy pakisztáni. Megkérdezte honnét jöttem, s én megmondtam, hogy Olaszországból. (…) Végül megkérdezte, kik a mi ellenségeink. (…) mely népekkel vannak évszázados háborús viszályaink, területi követelések, etnikai gyűlölködés, folyamatos határ menti villongások és hasonlók okán. Azt válaszoltam neki, hogy nem állunk háborúban senkivel. Türelmesen elmagyarázta, hogy azt akarja tudni, kik a mi történelmi ellenségeink, azok, akik gyilkolnak minket, és akiket mi gyilkolunk. Azt válaszoltam neki, hogy nincsenek ilyen ellenségeink (…). Nem volt megelégedve a válasszal. Hogyan létezhet olyan nép, amelynek nincsenek ellenségei?

Csak miután kiszálltam (…) jutott eszembe, mit kellett volna válaszolnom. Nem igaz, hogy az olaszoknak nincsenek ellenségeik. Az olaszoknak csupán külső ellenségeik nincsenek, de legalábbis képtelenek megállapodni, kik légyenek azok, minthogy folytonosan harcban állnak egymással: Pisa Livornoval, a guelfek a ghibellinekkel, az északiak a déliekkel, a fasiszták a partizánokkkal, a maffia az álammal, a kormány az önkormányzatokkal. (…) az országunk egyik nagy szerencsétlensége az utóbbi hatvan évben éppen az, hogy nem voltak valódi ellenségeink. (…) Az ellenség nemcsak arra jó, hogy saját identitásunkat meghatározzuk vele szemben, hanem arra is, hogy olyan akadályt képezzen, amellyel szemben felvonultathatjuk saját értékrendszerünket, és vele szembeszállva felmutathatjuk saját erényünket. Amikor tehát épp nincs kéznél ellenség, magunknak kell teremtenünk egyet. Figyelemre méltó, hogy a veronai skinheadek milyen nagylelkű rugalmassággal tettek meg ellenségüknek bárkit, aki nem tartozott csoportjukhoz, csupán azért, hogy csoportként ismertethessék el magukat. (…) Ma este (…) az ellenség előállításának és démonizálásának folyamatára fordítjuk figyelmünket,”

– mondta  Umbert Eco – a három napja halott  író, szemiotika és kultúra kutató professzor – a bolognai egyetemen 2008. május 15-én tartott előadásában, mely egy 2011-ben megjelent Eco gyűjteményben magyarul is olvasható (ellenséget alkotni és más alkalmi írások. Európa Könyvkiadó.8-9.o.)