A T csoportok kialakulása előtt – elsősorban Amerikában – működtek már pszichodráma, szociodráma és csoportanalitikus csoportok. A múlt század derekától pedig nagy erővel indult be a „csoportozás”. Ami – egyelőre – nem képes a világ megváltására, de „alkalmas arra, hogy akár tömegesen is örömöt adjon az embereknek, megtanítsa őket autonóm lényekké válni, segítse őket, hogy megtalálják önmagukat és másokat…”. (Rudas 14.o.)

Néhány csoportmódszer, csoport forma – a teljesség és a rendszerbe foglalás igénye nélkül – (a sorrend nem fontossági, az elnevezések nem minden esetben hivatalosak):

önismereti csoport, tréning csoportok, szociodráma csoport, pszichodrámacsoport, pszichoterápiás beszélgető csoport, csoportanalízis, encounter csoport, személyközpontú csoport, műhely csoport, outdor csoport, szupervíziós csoportok, tanuló csoportok, esetmegbeszélő csoportok, stáb csoportok, mozgás és testtudati csoportok, táncterápiás csoportok, önsegítő csoportok, a legkülönbözőbb tematikus csoportok, stb.

Mi a közös a különböző csoportmódszerekben? Az, hogy csoportban a csoport által hoz létre változást a csoportban, a személyiségben, a társas viszonyokban, a viselkedésben, és az adott csoportot tartalmazó csoportokban is.

A csoport mindig több mint tagjainak összessége.

Ha például szervezünk egy két éven keresztül tartó, minden hétfőn három óra időtartamra összejövő önismereti csoportot, akkor ebben a folyamatban nem csak az egyes emberek lesznek egymásra hatással, hanem maga a csoport, a csoport helyzetből fakadó élmények is hatással lesznek rájuk.

Sőt. Egy olyan programban, mint a CCH, ahol a részt vevők nem csak kiscsoportban (csoportanalízis, pszichodráma, szociodráma, mozgás) vesznek részt, hanem középcsoportban és nagycsoportban is; és a résztvevők több különböző kiscsoportba, és több középcsoportba osztódnak szét, és naponta összejönnek a nagycsoportra is -, egy ilyen programban a csoportok egymásra hatásáról (a csoportközi viszonyokról) is gazdag tapasztalatokat szerezhetünk.

Az emberiség kezdettől fogva csoportokban (szociológiai és pszichológiai csoportokban) él, de ennek a tudatosulása a múlt században indult el. (Ez nem biztos, hogy így van, ha valaki ezt másképp tudja, akkor szóljon hozzá.) De az biztos, hogy a CCH nemcsak személyes élményt szeretne nyújtani a részt vevőknek csoportok működéséről, hanem társadalmi önismeretet is.

A CCH-n való „csoportozás” azért alkalmas társadalmi önismeret szerzésre, mert a CCH csoportjai és csoportközi viszonyai akarva-akaratlanul, azaz szükségszerűen, (kicsiben) mutatják meg a társadalomban működő csoportok működését.