SOCIAL DREAMING MATRIX
Ez a program, amivel kezdjük az idei CCH eseményeit, a Social Dreaming Matrix, melyet Gordon Lawrence dolgozott ki a 80-as években a londoni Tavistock Intézetben. Segítségével az álmok révén nem az álmodó személyes tartalmait, hanem a társas, társadalmi, kulturális, szociális szinteket igyekszünk megjeleníteni, az álmok és asszociációk mátrixának közös szövésével.
Ez egyfajta álomlánc létrehozása együtt, amibe mindenki bekapcsolódhat azzal, hogy az eszébe jutó saját álmát elmondja. Fontos sajátsága, hogy az együttlétünk itt NEM CSOPORT hanem egy TÁRSAS MÁTRIX. Ez alatt azt értjük, hogy FŐSZEREPLŐI NEM AZ álmot közreadó EMBEREK, HANEM MAGUK az elhangzó
ÁLMOK. Úgy kezdődik, hogy valaki elmond egy álmot, ami éppen eszébe jut, felidéződik benne ebben a helyzetben, mi pedig figyelmünkkel nem az álmodó felé fordulunk, nem az a fontos most, hogy az ő személyes életére hogyan vonatkozik az álma, hanem arra figyelünk, hogy bennünk milyen
asszociációkat, és saját álmokat idéz fel az elhangzott álom tartalma, története, jellege. Bárki folytathatja, szőheti tovább ezt az álom szövedéket saját álmának vagy asszociációjának elmondásával. Egyfajta
szabadon lebegő figyelemmel fogadjuk az újabb és újabb álmokat, érzékeljük a ránk való hatását, és a felbukkanó álmainkat, asszociációinkat hangosan elmondhatjuk tovább szőve a láncot. Ezzel
töltjük az első órát, és a második órában, kis szünet után is majd ezzel a közös álomszövettel fogunk dolgozni tovább. A mátrix működését kísérő két host feladata az, hogy ebben a munkamódban tartsa a közös folyamatot.
Hagyományosan hópehely alakzatban ülünk le az első órában, mely segíti ezt a fajta működést, viszonyulást az álmokhoz, asszociációkhoz.
Mozgásos nyitó és záró plenáris
A nyitó és a záró plenáris bekeretezi a három együtt töltött napot. A nyitó plenárison egy térben mozgunk és ismerkedünk. Találkozunk a helyzettel, benne önmagunkkal, és az általunk formált minitársadalommal. Látjuk és érzékeljük egymást, és néhány dolog máris áttekinthetővé válik. Kik lesznek itt velem? Kik vagyunk így együtt? Mik az első benyomásaim? Milyen érzésekkel jöttem? Hogy érzem magam most? Mozdulunk, elkezdünk ismerőssé válni, arcot kapunk, közös nevezőket találunk, vagy éppen távolságot érzünk. Mint egy színdarabban, ahol a szereplők már az első jelenetben felvonulnak. A záró plenáris az összegzés és a búcsú terepe. Kik vagyunk most? Hogyan lépünk ki a hétvégéből? Mit viszünk el innen?
Civil Csoport Hétvége 