2015 absztraktok

  1. absztraktok

 

 

Bánki György

“Mi dolgom evvel?”

pszichodráma csoport

Mi a személyes viszonyunk a közösségeinkhez, az országunkhoz, a hazánkhoz?
Van-e felelősségünk abban, ahogyan itt a dolgok mennek?
Kell-e tennünk érte, hogy az ügyeink jól alakuljanak?
Van-e jogunk akár ahhoz is, hogy erre azt feleljük: nincs, nem tudom, nem biztos, nem vagyok illetékes?
Ki hogyan éli át a saját szerepét vagy szereptelenségét, a kompetenciája határait?
Milyennek képzeljük a közösségeinkben a lehetőségeinket, az igényeinket, a korlátainkat és a tennivalóinkat?
Változik-e valami itt és most bennünk, ezen a hétvégén, ha ezzel foglalkozunk?

Hatás, ellenhatás – elmozdulás, megtorpanás

A csoport mindig felerősíti az aktivitással-passzivitással kapcsolatos egyéni kérdéseinket. Hogyan lehetünk aktívak, anélkül, hogy ráerőszakolnánk másokra akaratunkat? Lehetünk-e passzívak anélkül, hogy kiszolgáltatottá, tehetetlenné válnánk? Hogyan bánhatunk mások felénk irányuló szándékaival úgy, hogy közben meg tudjuk őrizni saját világunkat? Ezek a kérdések kétszemélyes helyzetekben is ku

Kulcsfontosságúak, de csoportos helyzetekben – legyen ez egy család méretű mikrócsoport, vagy társadalmi léptékű tömeg – még inkább kiélesednek.   A mozgáscsoportban testi tapasztalataink mentén keressük egyéni válaszainkat ezekre a kérdésekre.

A csoportban egyéni testtudati munkával (saját magunk önérzékelése), páros, hármas, kis, és teljes csoportban végezhető mozgásos gyakorlatokkal dolgozunk. A mozgást beszélgető szakasz követi, ahol lehetőség van megfogalmazni az átélt hatásokat. Megtapasztalhatjuk, hogy az elemi élmények mások visszajelzésében, saját elmondásunkban milyen újabb rétegét mutathatja az önmagunkról szerzett tapasztalatoknak. Az egyén és a csoport, mint közösség rejtett működésének dinamikáját átélhetjük, és értelmezhetjük a testi és az azt követő verbális szakaszon keresztül.

Minden mozgásnak helye van a csoportban! Semmilyen mozgásos előképzettségre nincs szükség. A szabad mozgás miatt kérjük a résztvevőket, hogy kényelmes ruhában, meleg zokniban jöjjenek.

Másságkezelés

Tematikus interaktív csoport

Mi az, hogy más? Én más vagyok? Kicsit, nagyon? Én vagyok más vagy mások azok? Tolerancia, félelmek, csoport-hovatartozások, büszkeség, szégyen, elfogadások-elutasítások, diszkrimináció – ezek mind idetartozó fogalmak. Vajon milyen eszközeim vannak ezek kezelésére? Nekünk, emberekkel foglalkozóknak, mit jelent a mássággal való foglalkozás, ill. a saját másságunk megtapasztalása? Ebben segíthet ez a csoport. Hogy megértsük a reakcióinkat, hogy foglalkozhassunk a gyakran utunkba álló Másikkal, Másokkal, meg persze a saját indulatainkkal, elutasításokkal és befogadásokkal.

A csoportban nagy szerepet kapnak a részvevők eddigi tapasztalatai, pszichés tempója, játékossága, érzelmei, fantáziái. A személyes részvétel útján gyakorlatokkal, játékokkal, beszéddel és megmutatással közelítünk a témához, hogy viselkedésünket, nézeteinket, érzelmeinket felfedni, megosztani és tudatosítani tudjuk. Lehet másokkal összetalálkozni, tükröt kapni és tartani, megérteni és megértésre találni. Hogy jobban el tudjuk képzelni, hogyan is néz ki az én és a mi demokráciánk.

„Én az ő helyükben,…és tényleg!”

El tudod képzelni? Kipróbálnád milyen a másik csoport igaza? Hogy milyen a szó szoros értelemben vett „eljátszani a gondolattal”, hogy mi lenne, mit csinálnék, miket mondanék, ha a másik ember, másik csoport helyében lennék, sőt, esetleg egy olyan „másik” helyében, aki nagyon nem én vagyok, akit nem tudok megérteni, akit akár ellenségemnek tekintek, akivel nem cserélnék, akit adott esetben nagyon nagy ívben kikerülnék?

Szociodrámával mindez lehetséges. Sőt, a Civil Csoport Hétvégének éppen ezért része a szociodráma csoport is! A „szociodráma” magyarul körülbelül azt jelenti, hogy társas viszonyok által meghatározott társadalmi témák megjelenítése, eljátszása a résztvevők által, a csoportvezető segítségével. Idén azt is kipróbáljuk, hogy miként lehet sajtóból vett események aktív szereplőivé válni, átélni személyiségünkkel ellentétes pozíciókat is.

A tavalyi mottó 2015-ben is érvényes: „Lényeges dolgok akkor történnek, amikor az emberek akcióba lépnek egymással”  – vallotta Moreno, a pszichodráma felfedezője.

Férfiak, nők, hatalom

csoportanalitikus kiscsoport

A demokrácia sejtjei az egyének, szövete pedig aszerint alakul, ahogyan ezek a sejtek egymáshoz kapcsolódnak. Kisgyermek korunktól észrevétlenül tanuljuk ezeket a kapcsolódásokat, annyira észrevétlenül, hogy talán eszünkbe sem jut gondolkozni azon: lehetne-e másképp.  Tudjuk persze, hogy máskor, máshol másképpen alakul férfiak és nők viszonya, de amikor önmagunkról, kapcsolatainkról gondolkozunk, ennél a tudásnál erősebbek a belénk égett minták. Kiscsoportunkban ezekről a mintákról vagy éppen e minták meghaladásáról szeretnénk beszélgetni – nem elméletben, hanem személyes élmények, érzések kapcsán. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy csoporttagként ki, hogyan illeszkedik a tágabb környezetbe, adott esetben a rendezvény egészébe, hiszen férfiként és nőként, mi mindnyájan, párhuzamosan vagyunk tagjai kisebb és nagyobb csoportoknak. Három nap kevés a berögzült automatizmusok felülírásához, de arra elég lehet, hogy ki-ki rápillantson önmagára, a másikra, fontos tapasztalatokat szerezhetünk közösen és megoszthatjuk, amit tapasztalunk.

Munkamódszerünk a csoportanalízis, vagyis abból a feltételezésből indulunk ki, hogy – akárcsak a kétszemélyes helyzetekben – csoportban is tudattalan tényezők hatnak viselkedésünkre, melyek felismerése, megértése növeli az egyén szabadságfokát.

Álmainkba szövődött családtörténeteink

Akár a szabadság is ránk szakadhatna, amikor meg kellene álmodnunk a jövőnket, az országét, a családunkét, a demokráciáét. De tele vagyunk lejárt szavatosságú álmokkal: a szüleink utópiáival, a nagyszülők világának nosztalgikus múltba vágyódásával, a médiaguruk által eltapsolt, lila álom-hamisítványokkal. Mit kezdjünk a kiábrándult álmainkkal? Az önáltatásainkkal? A szlogenekbe dermedt fantáziátlanságokkal? A rémálmainkkal, melyek világvégét, nemzethalált vizionálnak? El lehet még egyáltalán mesélni az álmainkat? Van, aki meghallgatja őket?

A pszichodramatikus munkamódú kiscsoportunkba azokat várjuk, akiket érdekelnek a családtörténetek, ahogy a generációk egymást álmodják, és egy jobb jövőre vágynak.

Jövő keresés / Future search

Milyen lehetőségünk van egyénként és civil csoportok tagjaként egy élhetőbb és kapcsolat-centrikusabb jövő közös alakítására?

Képesek vagyunk-e rendezni a személyes és közös múltat, keresni a személyes és közös jövőt különbözőségeink ellenére? Találunk-e közös alapokat, melyeket aktív együttműködő cselekvésbe fordíthatunk át?

 

A csoportban a csoportdinamika megértése mellett ízelítő kapható az együttműködéses, közös élményen alapuló tanulás folyamatából. A csoport működése során a szabad eszmecserét, a közös fantáziákkal való munkát helyzet-gyakorlatok egészítik ki.

A módszer a „Future Search” módszer kiscsoportos adaptációja

 

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: