Hozzászólás

HOLNAPHOZ EGY HÉTRE KEZDŐDIK

Holnaphoz egy hétre már úton lesznek a jelentkezők CCH felé, és lesznek olyanok is, akik már ilyenkor a Balaton látványában fognak gyönyörködni, vagy a reggeli stábülésre készülődnek. De addig is…

pár napon belül mindenki kap egy részletes tájékoztatót a programról, és választhat a kiscsoportok közül egyet, ahova elköteleződik három napra. A kiscsoportok: csoportanalízis, ebből több is, mozgásterápia, pszichodráma, szociodráma. A nagycsoport az összes résztvevő együttes programja ugyanúgy, mint a nyitó és záró-plenáris.A középcsoportokba pedig a szervező stáb delegálja a tagokat, hogy minél kevesebb átfedés legyen a kiscsoportokkal.

Az eddigi utolsó blogbejegyzések a last minute meghívásokra koncentráltak, az egyikben Katona Klári dala, melyből a névadáshoz merített a stáb egyikünk ötlete nyomán. Így kezdődik: “Ez a részem az egészből…” (Presser és Dusán írták)

 

Hozzászólás

Még Ma lehet

jelentkezni a “Részem az egészben” CCH-ra! A címadó dal itt hallgatható meg. Amikor valamelyikünk “bedobta”, azonnal elfogadtuk.

Szeretnénk segíteni a részvételt. Célkitűzéseinket szolgáló költségvetésünk lehetővé teszi korlátozott számban a kedvezményes regisztrációs díjjal történő részvételt. Vannak támogatott (18.000,-Ft) és szociális (2 db; 14.000,-Ft/fő) helyeink a Hétvégre. Jelentkezzetek, ha igényelnétek! Küldjétek a jelentkezési lapot a civilhetveg@gmail.com cimre.
Teljesáron (35.000,-Ft) jelentkezők érdeklődését is várjuk! Csoportos, Macsope, Diák és Nyugdíjas kedvezménnyel 32 000 Ft.

Jelentkezési és fizetési határidő: április 15.
A jelentkezési lap itt is elérhető:
https://civilcsoporthetvege.com/altalanos-informaciok/

Hozzászólás

Még 1 napig lehet

jelentkezni a “Részem az egészben” CCH-ra! A címadó dal itt hallgatható meg. Amikor valamelyikünk “bedobta”, azonnal elfogadtuk.

Szeretnénk segíteni a részvételt. Célkitűzéseinket szolgáló költségvetésünk lehetővé teszi korlátozott számban a kedvezményes regisztrációs díjjal történő részvételt. Vannak támogatott (18.000,-Ft) és szociális (2 db; 14.000,-Ft/fő) helyeink a Hétvégre. Jelentkezzetek, ha igényelnétek! Küldjétek a jelentkezési lapot a civilhetveg@gmail.com cimre.
Teljesáron (35.000,-Ft) jelentkezők érdeklődését is várjuk! Csoportos, Macsope, Diák és Nyugdíjas kedvezménnyel 32 000 Ft.
Jelentkezési és fizetési határidő: április 15.
A jelentkezési lap itt is elérhető:
https://civilcsoporthetvege.com/altalanos-informaciok/

 

 

Hozzászólás

MÉG 10 NAPIG LEHET

jelentkezni a CCH-ra!

Szeretnénk segíteni a részvételt. Célkitűzéseinket szolgáló költségvetésünk lehetővé teszi korlátozott számban a kedvezményes regisztrációs díjjal történő részvételt. Vannak támogatott (18.000,-Ft) és szociális (2 db; 14.000,-Ft/fő) helyeink a Hétvégre. Jelentkezzetek, ha igényelnétek! Küldjétek a jelentkezési lapot a civilhetveg@gmail.com cimre.
Teljesáron (35.000,-Ft) jelentkezők érdeklődését is várjuk! Csoportos, Macsope, Diák és Nyugdíjas kedvezménnyel 32 000 Ft.
Jelentkezési és fizetési határidő: április 15.
A jelentkezési lap itt érhető el:
https://civilcsoporthetvege.com/altalanos-informaciok/

Hozzászólás

Hó Márton Rész – Egész

Hozzászólás

De jó lenne, ha azt csinálhatnék, amit akarok! Hát persze.

Játsszuk azt, hogy innentől fogva csinálhatod! Tudod, hogy mit tennél? Van erre terved?

Ha igen, akkor oszd meg velünk, mert Te vagy az, aki a saját útját járja. Ha azt hitted, hogy van, de még sincs, akkor itt az ideje, hogy kitalálj valamit.

Ha rájössz, hogy valójában fogalmad sincs, akkor a valószínűleg „legtöbb ember” közé tartozol, vágysz a szabadságra, de azt gondolod, hogy az a számodra nem járható út.

Most azt hagyjuk is, hogy a szabadság azt jelenti-e, hogy azt csinálok, amit akarok, mert nyilván nem, de felteszem, hogy a mondanivalóm pontatlanságában is érthető. Azért vetettem fel mindezt, hogy ráirányítsam a figyelmeteket egy régebbi bejegyzés egy pontjára:

“Mit vihetsz haza a CCH-ról a 3. nap végén?

……..

……..

  • ismereteket, arról, hogy mi történik, ha nem mások mondják meg nekünk, hogy mit érezzünk, gondoljunk, cselekedjünk…
  • ………”

A „csoportban” (ami a 20. század nagy találmánya by Rudas J.), az akarat-szabadság szempontjából az történik, hogy van néhány szabály, ami a csoport kereteit biztosítja. A szabályok egyike-másika viszont mindig arra vonatkozik, hogy a csoporttagok az érzéseiket, gondolataikat, – műfajtól függően – cselekvéseiket, szabadon fejezzék ki. A csoportvezetők adják a csoport kereteit, és a csoporttagok töltik ki tartalommal. Mindenki annyit visz el a csoport(ok)ról, amennyit beletett.

A „20. század nagy találmánya csoportokban” az emberek bizonyos szempontból játszanak. A “játék” is egy olyan szó, mint a “csoport” -, nagyon sok mindent jelenthet. A szóban forgó és a CCH-n is létrejövő csoportokban (itt, itt, itt, és itt, meg itt, +itt,)  azt jelenti, hogy óhatatlanul kapcsolatokba hívjuk egymást, és meglátjuk, megtapasztaljuk, átéljük, hogy mi történik bennünk, és velünk, és másokkal. Abból a szempontból játék, ahogy játék az üzletelés, az alkudozás a piacon, és a viszonyainkban, a beszélgetés, a színház (nemcsak a színpadon, hanem a színészek és a nézők között is), a flörtölés, az udvarlás, és még egy csomó minden. A „színház az egész világ” azt is jelenti, hogy „játék az egész világ”.

Elmegyünk három napra Siófokra „csoportozni”, és nagycsoport, középcsoport és kiscsoport játékokat játszunk, hogy társas / társadalmi önismeretet szerezzünk. Amiben megvizsgálhatjuk a cselekvési szándékainkat és lehetőségeinket is.

Hozzászólás

Szag, csoport, pszichológia, brit tudósok

Ismeretlenül is kedvencem, Sákovics Diana írása:

http://divany.hu/ego/2016/03/18/az_idegeneknek_meg_a_szaga_is_rosszabb/

Hozzászólás

KI LESZ A 40. JELENTKEZŐ?

tumblr_nob3bibtrh1rozvumo1_540

Hozzászólás

Quimby: Amit kergetek

RÉSZEM AZ EGÉSZBEN

 

Amit kergetek

A mélyből feltör az olaj
Halálra gázol a mentő
Erejét veszti a vihar
Lustán bólogat a Teremtő

Félkarú rabló pózol a fényben
Csillag ragyog a sötétben
Nem tudom merre induljak el
Mi a RÉSZEM AZ EGÉSZBEN

Egy orvlövésszel szemben
És a mindenségnek háttal
Képeslapban ülünk
Instant pálmafákkal
Szívélyes üdvözletem küldöm
Erről a szimpatikus helyről
Emelném poharam
De az asztal alattam eldől

Van aki pénzzel van aki imával
Van aki drogokkal van aki piával

Van aki lassan van aki serényen
Van aki egyszerűen mint a mesében
Van aki hajtva van aki magától
Van aki futva az élet zajától
Annyiféleképpen lehet
Utolérni amit kergetek

Nyitva az ajtó
Berreg a vekker
Rugdos az ösztön
Villog az enter

Hozzászólás

A lélek jobb- és bal oldala

Amíg egynél több ember él a földön, politika mindig lesz, mert az emberek együttélését valamilyen módon szervezni kell, különben eluralkodik az anarchia. Az egyik legősibb politikai machináció az emberek valamiféle megosztása, mert arra igen korán rájöttek a fineszes vezetők, hogy ha sikerül megosztani az embereket, könnyebb uralkodni felettük, hiszen egymással kezdenek el harcolni, nem a vezetőkkel. Oszd meg és uralkodj! Számtalan lélektani kísérlet igazolja a megosztások szülte, egymás elleni agressziót.

Ha az iskolában külön padsorba ültetjük a kék és a barna szeműeket, elég gyorsan elkezdik utálni egymást. A kék szeműek összefognak és közösen cikizik a barna szeműeket és fordítva. Bármilyen más megosztás esetén ugyanez történik, pl. szőke hajúak-barna hajúak, fiúk-lányok, cigányok-nem cigányok, négerek-fehérek stb.

A megosztásnak van egy izgalmas következménye, amit a lélektan „kognitív disszonanciának” nevezett el. Ennek a jelenségnek a választás a kulcsszava. Mindegy, hogy az ember önként választ, vagy besoroltatik valahová, amit választott vagy ahova került, annak a helyzetnek az előnyei felértékelődnek, a nem választott helyzetnek pedig a hátrányai kerülnek előtérbe.

Ha autóvásárlás során dilemma előtt állok, hogy a kék autót vegyem meg vagy a pirosat, akkor előbb-utóbb döntenem kell, mert csak egy autót kívánok venni. Ha a kéket veszem meg, akkor azokat az érveket kezdem el gyűjteni magamban, amely a kék szín előnyeit erősítik. Pl. nem olyan rikító, mint a piros, kellemesebb szín, nem tartanak majd agresszív sofőrnek, stb. Ugyanakkor a nem választott piros színű autó hátrányos tulajdonságait is gyűjtögetem (pl. sokkal nehezebb tisztán tartani, csak a bunkó vezetőknek van piros autója, ehhez a márkához nem is illik a piros szín, stb.), mert ezek a hátrányok is erősítik a kék szín választásának helyességét. Ha a piros autót veszem meg, mindez ugyanígy játszódik le, csak fordítva.

Mindebből az következik, ha az ember egyszer érzelmileg elköteleződött valahova (kék autóhoz, piros autóhoz, jobb oldali párthoz, bal oldali párthoz, valláshoz, ateizmushoz, bármihez), erősen elkezd működni benne a kognitív disszonancia, vagyis védi a választását, folyamatosan meggyőzi önmagát és környezetét arról, hogy ő jól választott. Teszi mindezt azért, mert maga a választás feszültséget kelt a lélekben, amit lényegesen csökkenteni lehet azzal, ha újra és újra bebizonyítom, hogy helyesen döntöttem. Így csökkenthető a bennünk lévő folytonos szorongás. A „jó” választás kellemes érzése tovább fokozható azzal, hogy tartozom valahová, befogadott egy közösség, ahol hasonló emberek vannak, mint én.

A szorongás további oldásának az is teret ad, ha folyamatosan leértékelem azt a lehetőséget, amit nem választottam, vagy amit mások választottak. Az én kék autóm sokkal szebb, mint a szomszéd ronda piros autója. Mi kék autósok tartsunk össze, és cikizzük le a piros autósokat stb.

Ha egyetemistákat arra kérnének, ahogyan egy kísérletben ezt meg is tették, hogy legyenek kísérleti alanyok egy kvázi börtönben, ahol esetleges módon őrökké és rabokká osztanák őket, akkor egy idő után, függetlenül attól, hogy milyen személyiségűek lettek rabtartóvá és fogollyá téve, az őrré választottak szadizni kezdenék a rabbá minősítetteket. Ebből a kísérletből az is kiderült, ha valaki választ, vagy beválasztják egy közösségbe, akkor a közösség addigi normái iránymutatókká válnak számára, vagyis úgy kezd el gondolkodni és viselkedni, ahogyan az adott közösségben lévő normák vezetik. Azonosul azokkal a szokásokkal, amelyek az adott csoportban mérvadóak, pl. agresszív lesz, mert a börtönőrökről kialakult kép ezt sugallja. Rabként viszont elviseli az agressziót, mert a fogvatartottakat általában kiszolgáltatottnak tekintjük.

A fentieknek még egyszerűbb és jobb példája az a kísérlet, amikor négy beavatott ember beszáll egy liftbe, és az utazás során egyöntetűen háttal állnak az ajtónak. Az egyik emeleten bejön a nem beavatott. Miután konstatálja, hogy mindenki háttal áll az ajtónak, kis töprengés után ő is megfordul és azonosul a többiekkel. Ezt a jelenséget csoportnyomásnak is nevezik. Nagyon kevés olyan ember akad, aki ezt nem teszi meg. Ők a ritka egyéniségek, akik vállalják önmagukat, saját vélekedés rendszerüket, nem a „nyájösztön” szerint cselekednek.

A választásaink és a csoporthoz tartozásunk azonnal beindít előítéleteket, ahol sutba dobjuk a rációt, mert elsősorban érzelmeink dominálnak. A mi csoportunkat „szeretjük”, mások csoportját „utáljuk” és ellenfélnek tekintjük.

Két példa jut eszembe erről, ami velem történt meg az utóbbi napokban.

Az ősidők óta működő és megosztó, népi-urbánus elkülönülést illetően, különféle okok miatt, amelyekre most nem térek ki, én inkább az urbánus tábort érzem közelebb magamhoz. A minap olvastam egy idézetet, ami fölöttébb megtetszett, és csak a végén vettem észre, hogy Wass Albert írta, aki mostanság a „népi” csoport kirakat írójává vált, ezért „hivatalból” utálnom kéne, hiszen az ellenfél dicsőített embere. Elszégyelltem magam, és megállapítottam, hogy ez az idézet nekem akkor is tetszik, ha Wass Albert írta, nota bene Wass Albert fasizmusa viszont továbbra is nagyon nem tetszik.

A másik példa egy fordított eset. Fiatal „népi” barátom elküldött nekem egy verset a minap azzal a kommenttel, hogy rátalált egy kitűnő versre, ami neki nagyon tetszik. Az erősen konzervatív és jobboldali lelke Váci Mihály „Még nem elég” című versébe lett szerelmes. Abba a versbe, ami a szocializmus egyik kirakat műve volt, minden nagy baloldali ünnepen ezt szavalták az úttörő és kiszes versmondók. Ő ezt persze nem tudhatta, hiszen még nem is élt abban az időben. Miután megírtam neki ezt az információt, becsületére legyen mondva, kitartott a vers mellett (érzelmi választás!) és azt mondta, neki ez a vers akkor is tetszik, sőt írt egy nagyon bölcs mondatot: „A szocializmus elmúlt, ez a vers megmaradt!”

Sokat gondolkodom mostanság ezen a népi-urbánus megosztottságon, vajon mi rejlik a mélyén, mi tarthatja életben ilyen sokáig ezt a látszólagos ellentmondást!? Gondolataimat szívesen megosztom Önökkel erről, de majd egy másik írásomban.

Szép tavaszelőt kívánok minden kedves olvasónak!

Pap László pszichológus