Mára azt terveztem, hogy „a csoportról” fogok írni egy keveset, arról a fajta csoportról, amivel mi CCH-sok dolgozunk azokkal, akik jelentkeznek ezekbe a csoportokba. A „csoportról”, ami a múlt század egyik nagy találmánya volt. (A csoportról általában.)

Egy fontos kitérő. Múlt szombaton, a Kossuth téren, zuhogó esőben öt teljes percig elképzelhetetlen csendben álltak a teret betöltő emberek, köztük én is. Mit éltünk át? Azt, hogy a tömegből, az emberek összességéből ott és akkor, öt percre élményközösségé váltunk. És nem csak öt percre. TGM Az élményközösség csoport vagy nem-csoport volt múlt szombaton a Kossuth téren?

Most vissza. Az emberi csoportokkal való szisztematikus foglalkozás a múlt század elején J.L. Moreno nevű pszichiáter és tábor orvos osztályain kezdődött az első világháborúban, amikor észrevette, hogy jobban gyógyulnak azok a sebesültek, akik azokkal lehetnek egy szobában, akik szimpatikusak nekik. Ezek után szimpátia alapján fektette a betegeket egy kórterembe.

A szociometriai kutatások elvezettek a csoportműködések, csoportfolyamatok, csoport közi viszonyok kutatásához, és a szociálpszichológia, a társadalomlélektan kialakulásához. Moreno volt az, aki a csoportpszichoterápiát és a pszichodrámacsoportot elindította világhódító útjára, mert az volt az elképzelése, hogy ha az emberiséget csoportpszichoterápiával gyógyítjuk, akkor kitör a világbéke.

Sajnos ez még nem következett be, sőt közben még lezajlott a második világháború is. 1945 után a csoportkutatásoknak nagy lendületet adott az az alapkérdés, hogy mi történt a német társadalommal a hitleri Németországban?

Egy másik nagy csoport guru Kurt Lewin Connecticut államban szervezett egy sajátos konferenciát, melynek célja az volt, hogy különböző vezetőket készítsenek fel faji és vallási előítéletek elleni harc hatékony módszereire.

Pedagógusok, szociális munkások, munkahelyi vezetők, üzletemberek vettek részt a több napos képzésen; az emberek fele néger és zsidó volt. Három csoportban dolgoztak, vitákon és szerepjátékokon vettek részt, hogy megértsék az őket érintő társadalmi problémákat.

Este a csoportvezetők összeültek, hogy megbeszéljék, hogy mi történt a csoportokban, hogyan hatottak egymásra az emberek, és hogyan, milyen dinamika mentén haladtak az egyes csoportok. Néhány kíváncsi csoporttag is bekéredzkedett, és bebocsátást nyert ezekre az igen érdekes megbeszélésekre.

Fél évvel később megkérdezték a volt csoporttagokat, hogy milyen mértékben hasznosították a tréninget, és kiderült, hogy 75% ügyesebb lett a csoportokon belüli viszonyok javításában, és érzékenyebb mások érzései iránt a saját terepén, ahol faji és vallási előítéleteket próbáltak kezelni. Elindult a társadalmi önismeret csoportkonferenciák útján való kibontakozása, és megszülettek a T csoportok.