A magyarországi pszichoterápiás szakma hajnalán, a múlt század hetvenes éveiben néhány innovatív szakember kezdeményezésével elindult egy „csoportozó” mozgalom. Nagyjából évente kétszer, összesen huszonötször, az ország különböző pontján jöttek össze a csoportmunka, a csoportterápia, a nagycsoport – szerintem nyugodtan mondhatjuk – szerelmesei, alkalmanként több mint száz segítő, és más szakmákban dolgozó ember. Újra és újra részt vettek, mert mindig hozott új élményt, új felismerést, önismereti gazdagodást a jelenlét. A Magyarországon azóta is működő, immár kidolgozottá, „hivatalossá vált” csoportformák, csoport műfajok ott indultak el, ott kísérleteződtek ki. Ez volt a Pszichoterápiás Hétvég mozgalom. Ott „kellett” lenni mindig, mert ott történtek a „dolgok”. A csoportozás – a módszertani célok mellett – rejtett és kevésbé rejtett civil társadalmi üzeneteket hordozott a szocializmus „közösségi” társadalmában, és saját mini-társadalmakat hozott létre.

És a CCH-ra mi-ért ér-de-mes új-ra és új-ra el-jön-ni?

Érdemes a mini-társadalomért is. Meg azért is, hogy szinte csoportműfajtól függetlenül, évente megtapasztaljuk, meglássuk, megbeszéljük a csoportműködéseink, a mindenféle „csoportosulások” társadalmi következményeit is. Újra és újra.

De. Általában azért, amiért jó minden hónapban egyszer kártyapartira menni, évente karácsonyt tartani, nyaranta ugyanoda nyaralni menni, többször, sokszor elolvasni ugyanazt a könyvet, ezerszer meghallgatni kedvenc zenéinket, rendszeresen sportolni,  sorozatokat nézni, lekvárt főzni, minden tavasszal kimenni a telekre és kitakarítani, és ki-ki tovább tudná sorolni. Miért megyünk újra és újra el a Szigetre, az ifi-táborba, miért jön össze egy 40 éve alakult csoport minden hónapban? Nagyon hasonló okokból. Amikor ilyesmiket csinálunk, kultúrát hordozunk, teremtünk és ápolunk.

„Csoportozni” jó, de csoporthétvégen csoportozni különlegesen jó. Találkozni régiekkel, újakkal, ismeretlenekkel: kaland, feltöltődés, inspiráció.

Ha voltál már CCH-n, te mit mondanál miért érdemes vagy akár miért nem érdemes újra és újra eljönni?